Mi lesz az üzemanyagokkal? Pillanatnyi sokkhatás vagy tartós válság elé nézünk?
A mostanihoz hasonló, 800 forint körüli üzemanyagárakat utoljára a koronavírus-járvány utáni gazdasági újrainduláskor láttunk. A csúcsot akkor 2022 decemberében érte el a dízel, a NAV szerinti elszámolások ekkor 825 forintos árat határoztak meg. Ekkor azonban már élt a hatósági árszabás, így magánszemélyek 480 forintos áron tankolhattak. Kezdetben mi is, ahogy azonban szűkült a rendelkezésre álló készlet, úgy vették ki az árstop hatálya alól a fuvarozókat és mindenki mást is, aki vállalkozás nevén szereplő járművet akart megtankolni. Ez intő jel lehet a mostani árrögzítésben is.
Az iráni konfliktus és az olajár
A mostani válság teljesen más, az üzemanyagok áremelkedését ezútal nem piaci hatások okozzák, hanem az iráni konfliktus.
A Közel-Kelet szerepe az olajellátásban meghatározó. A világ teljes olajtermelése nagyjából naponta 100 millió hordó nyersolaj. A Közel-Kelet országai ehhez napi 30-35 millió hordóval járulnak hozzá. Ennek az igazi kockázatát az adja, hogy ezek az országok földrajzilag egy nagyon kicsi területen helyezkednek el. Az olajtermelés nagyját Szaúd-Arábia, Irak, Irán, az Egyesült Arab Emírségek és Kuvait adja, Omán és Katar kisebb szereplők.
Az export jelentős része a Perzsa-öböl térségéből indul. A közel 500 kilométer hosszúságú öbölnek egyetlen szűk kijárata van: ez a Hormuzi-szoros, ami a mostani konfliktus egyik kulcspontja. A Hormuzi-szoros egy viszonylag keskeny tengeri útvonal. Legszűkebb pontján mintegy 50 kilométer széles. Ezen a ponton halad át a világ olajkereskedelmének nagyjából 20 százaléka.
A térség felett nem egyetlen ország gyakorol teljes ellenőrzést, ugyanakkor Irán katonai jelenléte miatt képes jelentősen befolyásolni a forgalmat. És amire senki nem számított, legkevésbé az Irán ellen háborút indító USA: Irán szinte lezárta a szorost, erősen korlátozza a tankhajók forgalmát. Nem feltétlenül teljes lezárásról beszélünk, hanem a szállítás kockázatának jelentős növekedéséről, de már ennek a lehetősége is elég az árak emelkedéséhez. A térségben zajló konfliktus tehát közvetlen hatással van a globális ellátás biztonságára. Az elérhető olaj mennyisége nem feltétlenül csökken drasztikusan, de a bizonytalanság miatt a piac azonnal reagál. A szállítás akadályozása és a kockázatok növekedése az árak emelkedéséhez vezet.
Mi várható a következő hónapokban?
A világgazdaságnak még vannak tartalékai, egyelőre sehol nem fogyott el az olaj. Nem ez indokolja a magas árakat. A piac jelenleg a lehetséges kockázatokat árazza be. Nem azért magas az olaj ára, mert elfogyott a készlet, hanem azért, mert attól is tarthatunk, hogy ellátási zavarok alakulhatnak ki.
A következő hónapokra három lehetséges forgatókönyvvel számolhatunk:
a legrosszabb esetben a konfliktus kiterjed más országokra is. Ez emeli legmagasabbra a várható olajárakat, és akár ellátási zavarokat is okozhat. Itthon már most megközelítette a 800 forintot a gázolaj piaci ára, amit a konfliktus kiterjesztése hosszú időre tartósítana.
A második esetben elhúzódó, de kontrollált konfliktus alakul ki. Ekkor tartósan magas, de nem extrém árakra kell számítani, jelentős ingadozásokkal.
A harmadik forgatókönyv a gyors enyhülés. Ebben az esetben az árak csökkenni kezdenek, de a mérséklődés lassabb lesz, mint az emelkedés, így a hatás még hónapokig fennmaradhat.
Miért érdekes nekünk az arab olaj?
Magyarország nem arab eredetű, hanem főleg orosz olajat használ, azt pedig elvileg nem érinti az iráni konfliktus. A drágulást azonban mi is érezzük, hiszen az üzemanyag ára a világpiaci logika szerint alakul. Ha a közel-keleti kockázat miatt nő a világpiaci ár, akkor minden olaj drágább lesz, nem csak az onnan származó. Még az orosz olaj sem független a piactól. Bár Magyarországra kedvezményes áron érkezik, ez relatív kedvezmény, nem fix árat jelent. Ha a világpiaci ár emelkedik, akkor az orosz olaj ára is nő, csak valamivel alacsonyabb szintről indul az emelkedés.
A sajátos magyar árképzésnek köszönhetően azonban hiába lenne olcsóbb az orosz olaj, abból a magyar autósok eddig sem éreztek semmit. Az orosz olaj és a nyugati olaj árának különbségét az állam elvonja a kereskedőktől. Az árkülönbség haszna az államhoz jut, a kormány részben ebből a forrásból fedezi a rezsicsökkentéssel kapcsolatos kiadásokat.
Magyarország helyzetét az is nehezíti, hogy az orosz kőolajat szállító Barátság-olajvezeték megrongálódott, ez a szállítási útvonal beláthatatlan időre kiesett. Jelenleg úgy tűnik, legkorábban április végén lehet a helyreállítására számítani. Sajátos szerencsétlenség, hogy az orosz olajról történő kényszerű leválás egybeesett az iráni konfliktus kezdetével, így két oldalról is sokkhatás érte a hazai energiapiacot.
Üzemanyag-árplafon
Itthon a kormány márciusban viszonylag hamar, az áremelkedés első jeleire maximálta az üzemanyagok kiskereskedelmi árát. A 95-ös benzin literenkénti árát 595 forintban, a gázolajét 615 forintban határozták meg.
Az árstopot csak a magyar fogyasztók vehetik igénybe. A jogosultságot a magyar forgalmi engedéllyel kell igazolni. A korábbi verziótól abban is eltér a mostani árstop, hogy ez a vállalkozások tulajdonában lévő autókra és az áru- és személyszállítókra is kiterjed. Sajnos a magyar árrögzítés a hosszabb nemzetközi utaknál már nem jelent segítséget. Kénytelenek vagyunk külföldön tankolni, elfogadva az ottani, emelkedő árszintet.
Ám a legfontosabb kérdés most nem az, hogy meddig lesz olcsó az üzemanyag, hanem az, hogy biztosan elérhető lesz-e.
Nem vezet újra hiányhoz?
Azt fontos látnunk, hogy az árstop nem szünteti meg a költségeket, csak átcsoportosítja. A fő vesztesek a kiskereskedők, elsősorban a kis benzinkutak. A kormány rendelete alapján nemcsak a kiskereskedelmi, hanem a nagykereskedelmi ár maximuma is ugyanaz. Azaz egy kis benzinkút pontosan annyiért veszi az üzemanyagot, amennyiért el kell adnia. Haszna nincs rajta, csak vesztesége. Még azt sem tehetik meg a vállalkozók, hogy bezárnak egy átmeneti időre. Ha ugyanis a kút nem működik, akkor az állam elveszi a tulajdonosától, kijelöl rá egy másik üzemeltetőt. Nemcsak veszteséget hárít a vállalkozókra, de még kötelezi is őket annak az elviselésére.
Ez a speciális helyzet könnyen üzemanyaghiányhoz is vezethet. Az importőröknek nem érdekük, hogy az üzemanyagot Magyarországra hozzák. Itt korlátozza a kormány a nagykereskedelmi árat is, máshol pedig annyiért adják el, amennyiért tudják. Ha veszteséges lesz számukra az import, akkor egyszerűen nem hoznak be üzemanyagot.
Csak rövid távon tartható fenn
Egy ilyen rendszer csak rövid ideig tartható fenn. Az importőröket a behozatal visszafogására serkenti, a hazai autósokat pedig pazarlásra. Ha nem érezzük az áremelkedés hatását, akkor semmi okunk arra, hogy visszafogjuk a fogyasztást. Úgy autózunk, mintha semmi sem történt volna. Ez a helyzet csak pár hónapig tartható fenn. A 2022-es tapasztalatok alapján az árstop hosszabb távon hiányhoz vagy hirtelen árrobbanáshoz vezet.
Mit tehetünk?
Lépéseket az ellátás biztonságáért érdemes tenni. Például érdemes valamennyit készletezni, még piaci áron is. Ennek az lenne a célja, hogy az esetleges ellátási zavarok áthidalhatók legyenek. Valószínűleg nem azt tapasztaljuk majd, hogy egyik napról a másikra elfogy a kutakról az üzemanyag. Ha baj lesz, inkább azt láthatjuk, hogy a telephelyi kutakhoz késik a szállítás, esetleg nem tudunk majd eleget és időben vásárolni. Korlátozások lépnek életbe a kutaknál, meghatározzák a tankolható mennyiséget vagy vállalkozásoktól csak az általuk kiadott üzemanyag-kártyára engednek vásárolni. Ezt például kivédhetjük azzal, ha több hálózattal is szerződünk, hogy több különböző üzemanyag-kártyához is hozzájussunk. Ezeket a helyzeteket tudjuk kikerülni, ha van egy rövidebb időre szóló tartalékunk.
Nagyobb tartalék felhalmozása pénzügyi szempontból is kockázatos. Túl nagy tőkét köt le, miközben hosszú távra elegendő mennyiséget amúgy sem tudunk raktározni.
Számításba kell vennünk a gázolaj eltarthatóságát is. Ideális körülmények között a gázolaj legfeljebb egy évig tárolható, de már 6 hónap után is elindulhat a minőségromlás. Ha készletet halmozunk fel, akkor se tároljuk együtt a teljes mennyiséget, s igyekezzünk mindig a korábban beszerzett árut elhasználni!
A dízel-klauzula elkerülhetetlen
Fontos az is, hogy ne mi viseljük az összes kockázatot, és lehetőleg ne mi finanszírozzuk a válságot, ha a helyzet változik. Olyan szerződésekre van szükség, melyek alapján automatikusan áthárítható a növekvő üzemanyagköltség a partnerekre. Ha ezt még nem tartalmazzák, akkor át kell dolgozni a szerződéseinket és elfogadtatni a partnerekkel.
Dolgozzuk át az árazásunkat is! A folyamatosan változó körülmények nem teszik lehetővé, hogy éves, vagy több hónapra szóló árakat határozzunk meg. Tartsuk fenn a jogot arra, hogy módosíthassuk a szerződéseket az árváltozástól függő mértékben!
Nagy Csaba
